A szerelem jelenTHése szenvedés?

Az étteremből kilépve Andreas mélyet sóhajtott.
-Látom nem csak én élveztem a vacsorát!- mosolyogtam rá, ő pedig vissza.
-Na és hány éves vagy?- kezdte a beszélgetést, miközben elindultunk.
-16. És te?
-18 leszek.
-Az tök jó! Azt csinálsz, amit akarsz, és senki sem irányíthat majd. Sokszor kell ilyen vacsorára menned?
-Igen, elég sűrűn. Pedig nem akarok! De hát...ez van! Na és neked?
-Aha! Anyuék folyton magukkal cipelnek...még ha nem is akarok menni! Ma se volt túl sok kedvem!
-Hát nekem se! De most valami jó is volt legalább a dologban.
-Igen, ez igaz!- ismét egymásra mosolyogtunk.
-Nem akarok bunkó lenni, de muszáj megkérdeznem valamit.
-Kérdezz nyugodtan!
-Szóval...van barátod?
-Nem, nincs. Na és neked barátnőd?
-Most nincs. Az utolsó csajom eléggé átvert, és azóta óvatosabb vagyok.
-Miért? Mi történt? Már ha nem vagyok tolakodó!
-Nem, dehogy!- mosolygott kedvesen -Kiderült, hogy csak fogadásból volt velem, ráadásul többször is megcsalt.
-Sajnálom!
-Hát...szar érzés volt, de már túl vagyok rajt. Már fél éve nincs komolyabb kapcsolatom. Na és te?
-Hát...volt már pár barátom, és a szakítás után is minddel tartottam a kapcsolatot. Az utolsó komoly kapcsolatom kb. nekem is fél éve volt. Azóta csak kisebb flörtök, meg ilyesmi. De erről anyuék nem tudnak, szóval psszt!- tettem az ujjam a szám elé -Ők abban a hitben élnek, hogy még mindig az ő ártatlan kislányuk vagyok!- forgattam a szemeimet.
-És nem?
-De még mennyire nem!- kacagtam -Amúgy, ha nem a szüleimmel vagyok, hívj csak Lexynek. Az Alexandra csak a "hivatalos" -mutogattam- Meg amúgy is túl komoly hozzám.
-Oké, LEXY!- hangsúlyozta ki a becenevem -Kérsz?- nyújtott felém egy cigisdobozt.
-Aha!- mosolyogtam, és kihúztam egy szálat. Andreas is kivett egyet, aztán egy öngyújtó került elő a zsebéből. Először meggyújtotta velem az enyémet, aztán a sajátját, majd ismét zsebretette a dobozzal együtt.
-A szüleid tudják?
-Nem, dehogy! Még csak az kéne! Honnan tudtad, hogy nem most próbálom ki először?- beleszívtam a cigibe, és le is tüdőztem.
-Megérzés!- követte a példám.
-Akkor jók a megérzéseid!- nevettem, majd megálltam vele szemben -Na és most mit érzel?- léptem hozzá közelebb.
-Azt, hogy meg kéne csókolnom!- suttogta.
-Akkor mire vársz?- kérdeztem halkan. A szőkeség már nem válaszolt, csak lehajolt és megcsókolt. Lágyan járta az ajka a táncot az enyémen. Gondoltam, hogy jól csókol, de ennyire... Az ajkaink lassan szétváltak, kinyitottuk a szemünket. Egymásra mosolyogtunk, aztán tovább indultunk.
-Na és a te szüleid tudják?
-Anya meghalt, mikor öt éves voltam- válaszolt csendesen.
-Sajnálom!
-Semmi baj, nem tudhattad!- rám nézett -Apa szerintem tudja.
-Ezt hogy érted?
-Láthatott már nálam cigit, de vagy nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni.
-Értem. És most?- kérdeztem, miután elszívtuk a ciginket.
-Mozi?
-Oké! Tőlem...- rántotta meg a vállam. A közeli moziba mentünk és beültünk valami filmre.
-Ez tök jó volt!- mondtam kifelé jövet.
-Jah, nem volt rossz.
-Úristen! Már ennyi az idő! Haza kell mennem!- mondtam a telefonom kijelzőjére pillantva.
-Elkísérlek!- mosolygott rám.
-Kösz!- viszonoztam, aztán elindultunk felénk.

Bocs, hogy csak most írtam, de most volt időm. Véleményeket várom ide vagy mailben: lexykaulitz@freemail.hu!!! Sok pussa!
De szívesen lennék a gitár helyében!  XD