-Nem, de igyekezz, mert el fogunk késni!- válaszolt a földszintről.
-Ne már! Had maradjak! Kérlek!- vettem könyörgőre a figurát, hátha ezzel sikerül meghatnom.
-Hidd el, hogy jó lesz!- állt meg az ajtómban- Mehetünk?
-Persze!- sóhajtottam lemondóan. Mindig ez van! Megkötnek valami új üzletet, amit meg kell ünnepelni, és persze engem is magukkal cipelnek. Utálom, hogy folyton ezt csinálják!
-Kisasszony! Ha szabad megjegyeznem, ma este is nagyon csinos!- bókolt az öreg komornyik, miután leértem a lépcsőn.
-Köszönöm Tobias! Nagyon kedves!- mosolyogtam rá. Minden este megdicsér, ahogy most is. Pedig csak egy egyszerű fehér miniszoknya volt rajtam egy mély kivágású fekete toppal és egy fehér blézerrel, valamint egy fekete tűsarkúval.
-Az autó előállt, Uram!- lépett be az ajtón Max, a sofőrünk.
-Köszönöm, Max! Indulhatunk?- nézett ránk apa. Anya és én egyszerre bólintottunk, aztán elindultunk kifelé. Max kinyitotta a kocsi ajtaját, majd miután beszálltunk, becsukta azt. Sietősen beült előre, és elindultunk. Útközben anyuék szokásos dumáját hallgattam arról, hogy hogyan viselkedjek. Hogy legyek tisztességtudó és kedves, hogy mindig mosolyogjak. Mintha nem tudnám! Most komolyan! Úgy kezelnek, mint egy kétévest, pedig már 16 vagyok! Aztán még azt is elmondták, hogy az újdonsült üzlettársuk a fiát is elhozza magával, szóval most legyek extra kedves! Hát ez remek! Nem elég, hogy elrángatnak magukkal, akkor még valami sznob pasival is jópofiznom kell! Megálltunk valami puccos étterem előtt, és bementünk. Már messziről kiszúrtam egy édes szőke srácot, aki farmerban és bőrdzsekiben volt. Tetszett, hogy lazán átlépi a szabályokat. Mikor annál az asztalnál álltunk meg, ahol ő is ült, azt hittem, rosszul leszek.
-Üdvözlöm Helene!- állt fel egy idősebb férfi, és kezet csókolt anyámnak. Ezek szerint ő anyuék új üzlettársa, Friedrich, a szőke srác pedig a fia.
-Öröm újra látni, Friedrich!- mosolygott anyu.
-Mark!- nyújtotta a kezét apunak, aki elfogadta a gesztust.
-Ő a lányunk, Alexandra- mutatott be apa.
-Örülök, hogy megismerhetem!- próbáltam kedves lenni.
-Én is örülök, Kisasszony!- kezet csókolt- Ő pedig a fiam, Andreas!- a fiú felállt, anyunak kezet csókolt, apuval kezet fogott, aztán rám nézett, és csak mosolygott, amit én viszonoztam is. Leültünk, és enni kezdtünk. Már a levesnél észrevettem, hogy Andreas úgy bámulja a dekoltázsom, hogy majd' kiesik a szeme. De ez nem igazán zavart, már megszoktam. Sőt, még élvezem is! Anyuék folyamatosan beszélgettek, de úgy vettem észre, hogy nem csak én unom, hanem Andreas is.
-Nincs kedved sétálni?- tátogtam a desszert után Andreasnak, mire ő csak bólintott, hogy oké, menjünk.
-Anyu!- fordultam felé.
-Igen, Kicsim?- nézett rám.
-Elmehetünk egyet sétálni?- néztem rá szépen.
-Persze, menjetek! De legkésőbb fél 11-re légy otthon!
-Rendben! Sziasztok!- nyomtam egy-egy puszit a szüleim arcára- Örültem a találkozásnak!- mosolyogtam Friedrichre.
-Én is!- kezet csókolt.
-Akkor...- állt fel Andreas is a helyéről- ... majd megyek!- mondta az apjának- Szia!Viszlát!- elköszöntünk és kimentünk az étteremből.
Ez lenne az első rész. Köszike, hogy elolvastad és remélem tetszett! Az ihletet Leya egyik novellája adta a sztorihoz, és talán ez az első rész egy kicsit hasonlít is rá, de a többi már nem fog. Remélem nem baj! Amúgy bocs, hogy csak most írtam, de tegnap nem volt időm, csütörtökön meg nem volt netem. Nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb rész, de amint lesz időm, írok! Remélem minél előbb! Véleményeket várom ide vagy mailben: lexykaulitz@freemail.hu!!! Sok pussa! Muszáj volt beraknom, mert annyira édes!!! Sapi nélkül is nagyon cuki!!! <3
