A szerelem jelenTHése szenvedés?

-Jól éreztem magam!- álltam meg a kapunk előtt.
-Én is- mosolygott édesen -Esetleg megismételhetnénk!
-Persze!
-Akkor...add meg a számod, és majd megbeszéljük.
-Pillanat!- elővettem a mobilom a zsebemből, és rámentem az új névre. -Tessék!- nyomtam a kezébe, ő pedig beírta a számot. Bepötyögtem, hogy "Andreas" és elmentettem.
-Te jössz!- adta oda a telóját. Gyors beírtam a számot, aztán visszaadtam neki. -Majd hívlak!
-Oké! Várni fogom!- mosolyogtam és kinyitottam a kaput.
-És a búcsúpuszi?- húzott vissza -Vagy nem kapok?- biggyesztette le a száját.
-Lehet róla szó!- 1 puszit nyomtam a szájára.
-Ennyi?- nézett meglepődve.
-Te kértél puszit!- vigyorogtam.
-Akkor most kérek egy csókot!- suttogta, aztán megcsókolt.
-Jó éjt!- köszöntem el.
-Neked is!- nyomott egy puszit a számra, aztán elengedett. Az ajtóból még egyszer visszafordultam és rámosolyogtam, aztán bementem.
-Szia Kicsim!- fogadott anyu mosolyogva -Hogy érezted magad?
-Jól. Andreas nagyon aranyos.
-Igen, szerintem is.
-Megyek, lefekszem. Jó éjt!
-Neked is jó éjt!- felmentem a szobámba és az ágyra dőltem. Végiggondoltam az események, majd a saját fürdőmbe mentem letusolni. Mikor végeztem, visszamentem a szobámba, és az ágyba feküdtem. Egy ideig még gondolkodtam, aztán mosollyal az arcomon aludtam el.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Rápillantottam az órámra, ami 9-et mutatott. Pár percig még ágyban maradtam, aztán felkeltem és elindultam lefele.
-Ezt is viheti, Max!- utasította anya.
-Rendben, Asszonyom!- felelte engedelmesen a sofőr, aztán kivitt egy bőröndöt.
-Mentek valahova?- kérdeztem leérve.
-Jó reggelt, Szivem!- mosolygott anyu.
-Szia! El kell utaznunk egy fontos tárgyalásra, e te nem tudsz velünk jönni- magyarázta apu. -Ugye megleszel itthon?
-Persze, minden rendben lesz!
-Oké! Pár nap és jövünk. Majd felhívunk!- anyu két puszit nyomott az arcomra -Szia!
-Szia!- aputól is kaptam.
-Rendben. Sziasztok!- köszöntem vissza. Az ajtóig kikísértem őket, aztán onnan néztem végig, ahogy elhajtanak a fekete BMW-vel. A szám huncut mosolyra húzódott, aztán bementem. Megreggeliztem és felmentem a szobámba öltözködni. Sokáig elidőztem a ruha kiválasztásával, végül egy farmer rövidnadrág mellett döntöttem egy fehér "Miss Sexy Girl"  feliratú toppal. Felkötöttem a hajam és egy kicsit kisminkeltem magam.

.:. Közben Andreasnál.:.
Ő is épp a ruhái között válogatott, mikor megszólalt a telefonja.
-Szevasz haver!- vette fel vidáman.
-Mi ez a nagy jókedv?- kérdezett vissza valaki a vonal túlsó végéről.
-Tegnap megismertem egy csajt -válaszolt egyszerűen.
-Na és?
-Na és? Te még nem láttad! Atyám! Gyönyörűek a lábai, a fenekéről meg már ne is beszéljünk...olyan...áh...egyszerűen tökéletes.
-És milyen volt?
-Mi?- értetlenkedett Andy.
-Meghúztad, nem?
-Nem, ő nem olyan. Megadta a számát és majd felhívom.
-Akkor nem is volt semmi?
-Csak smároltunk. Ennyi...egyenlőre...
-Akkor ma is találkoztok?
-Szeretnék, de még nem beszéltem vele.
-Oké! Jössz este bulizni?
-Nem tudom.
-Ne csináld már haver! Nem teheted ezt velem! Hívd el őt is!
-Nem hiszem, hogy elengedik.
-Legalább kérdezd meg tőle. Amúgy ha tényleg olyan jó csaj, akkor muszáj megismernem.
-Oké! De előre szólok, ha meglátod, eldobod az agyad!
-Persze! Még beszélünk! Csá!
-Szia!- letette.

Ez lenne a harmadik rész. Köszi, hogy elolvastad. Véleményeket továbbra is várom ide vagy mailben: lexykaulitz@freemail.hu!!! Sok pussa!

Az étteremből kilépve Andreas mélyet sóhajtott.
-Látom nem csak én élveztem a vacsorát!- mosolyogtam rá, ő pedig vissza.
-Na és hány éves vagy?- kezdte a beszélgetést, miközben elindultunk.
-16. És te?
-18 leszek.
-Az tök jó! Azt csinálsz, amit akarsz, és senki sem irányíthat majd. Sokszor kell ilyen vacsorára menned?
-Igen, elég sűrűn. Pedig nem akarok! De hát...ez van! Na és neked?
-Aha! Anyuék folyton magukkal cipelnek...még ha nem is akarok menni! Ma se volt túl sok kedvem!
-Hát nekem se! De most valami jó is volt legalább a dologban.
-Igen, ez igaz!- ismét egymásra mosolyogtunk.
-Nem akarok bunkó lenni, de muszáj megkérdeznem valamit.
-Kérdezz nyugodtan!
-Szóval...van barátod?
-Nem, nincs. Na és neked barátnőd?
-Most nincs. Az utolsó csajom eléggé átvert, és azóta óvatosabb vagyok.
-Miért? Mi történt? Már ha nem vagyok tolakodó!
-Nem, dehogy!- mosolygott kedvesen -Kiderült, hogy csak fogadásból volt velem, ráadásul többször is megcsalt.
-Sajnálom!
-Hát...szar érzés volt, de már túl vagyok rajt. Már fél éve nincs komolyabb kapcsolatom. Na és te?
-Hát...volt már pár barátom, és a szakítás után is minddel tartottam a kapcsolatot. Az utolsó komoly kapcsolatom kb. nekem is fél éve volt. Azóta csak kisebb flörtök, meg ilyesmi. De erről anyuék nem tudnak, szóval psszt!- tettem az ujjam a szám elé -Ők abban a hitben élnek, hogy még mindig az ő ártatlan kislányuk vagyok!- forgattam a szemeimet.
-És nem?
-De még mennyire nem!- kacagtam -Amúgy, ha nem a szüleimmel vagyok, hívj csak Lexynek. Az Alexandra csak a "hivatalos" -mutogattam- Meg amúgy is túl komoly hozzám.
-Oké, LEXY!- hangsúlyozta ki a becenevem -Kérsz?- nyújtott felém egy cigisdobozt.
-Aha!- mosolyogtam, és kihúztam egy szálat. Andreas is kivett egyet, aztán egy öngyújtó került elő a zsebéből. Először meggyújtotta velem az enyémet, aztán a sajátját, majd ismét zsebretette a dobozzal együtt.
-A szüleid tudják?
-Nem, dehogy! Még csak az kéne! Honnan tudtad, hogy nem most próbálom ki először?- beleszívtam a cigibe, és le is tüdőztem.
-Megérzés!- követte a példám.
-Akkor jók a megérzéseid!- nevettem, majd megálltam vele szemben -Na és most mit érzel?- léptem hozzá közelebb.
-Azt, hogy meg kéne csókolnom!- suttogta.
-Akkor mire vársz?- kérdeztem halkan. A szőkeség már nem válaszolt, csak lehajolt és megcsókolt. Lágyan járta az ajka a táncot az enyémen. Gondoltam, hogy jól csókol, de ennyire... Az ajkaink lassan szétváltak, kinyitottuk a szemünket. Egymásra mosolyogtunk, aztán tovább indultunk.
-Na és a te szüleid tudják?
-Anya meghalt, mikor öt éves voltam- válaszolt csendesen.
-Sajnálom!
-Semmi baj, nem tudhattad!- rám nézett -Apa szerintem tudja.
-Ezt hogy érted?
-Láthatott már nálam cigit, de vagy nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni.
-Értem. És most?- kérdeztem, miután elszívtuk a ciginket.
-Mozi?
-Oké! Tőlem...- rántotta meg a vállam. A közeli moziba mentünk és beültünk valami filmre.
-Ez tök jó volt!- mondtam kifelé jövet.
-Jah, nem volt rossz.
-Úristen! Már ennyi az idő! Haza kell mennem!- mondtam a telefonom kijelzőjére pillantva.
-Elkísérlek!- mosolygott rám.
-Kösz!- viszonoztam, aztán elindultunk felénk.

Bocs, hogy csak most írtam, de most volt időm. Véleményeket várom ide vagy mailben: lexykaulitz@freemail.hu!!! Sok pussa!
De szívesen lennék a gitár helyében!  XD

-Anyu! Nem maradhatnék itthon?- nyafogtam.
-Nem, de igyekezz, mert el fogunk késni!- válaszolt a földszintről.
-Ne már! Had maradjak! Kérlek!- vettem könyörgőre a figurát, hátha ezzel sikerül meghatnom.
-Hidd el, hogy jó lesz!- állt meg az ajtómban- Mehetünk?
-Persze!- sóhajtottam lemondóan. Mindig ez van! Megkötnek valami új üzletet, amit meg kell ünnepelni, és persze engem is magukkal cipelnek. Utálom, hogy folyton ezt csinálják!
-Kisasszony! Ha szabad megjegyeznem, ma este is nagyon csinos!- bókolt az öreg komornyik, miután leértem a lépcsőn.
-Köszönöm Tobias! Nagyon kedves!- mosolyogtam rá. Minden este megdicsér, ahogy most is. Pedig csak egy egyszerű fehér miniszoknya volt rajtam egy mély kivágású fekete toppal és egy fehér blézerrel, valamint egy fekete tűsarkúval.
-Az autó előállt, Uram!- lépett be az ajtón Max, a sofőrünk.
-Köszönöm, Max! Indulhatunk?- nézett ránk apa. Anya és én egyszerre bólintottunk, aztán elindultunk kifelé. Max kinyitotta a kocsi ajtaját, majd miután beszálltunk, becsukta azt. Sietősen beült előre, és elindultunk. Útközben anyuék szokásos dumáját hallgattam arról, hogy hogyan viselkedjek. Hogy legyek tisztességtudó és kedves, hogy mindig mosolyogjak. Mintha nem tudnám! Most komolyan! Úgy kezelnek, mint egy kétévest, pedig már 16 vagyok! Aztán még azt is elmondták, hogy az újdonsült üzlettársuk a fiát is elhozza magával, szóval most legyek extra kedves! Hát ez remek! Nem elég, hogy elrángatnak magukkal, akkor még valami sznob pasival is jópofiznom kell! Megálltunk valami puccos étterem előtt, és bementünk. Már messziről kiszúrtam egy édes szőke srácot, aki farmerban és bőrdzsekiben volt. Tetszett, hogy lazán átlépi a szabályokat. Mikor annál az asztalnál álltunk meg, ahol ő is ült, azt hittem, rosszul leszek.
-Üdvözlöm Helene!- állt fel egy idősebb férfi, és kezet csókolt anyámnak. Ezek szerint ő anyuék új üzlettársa, Friedrich, a szőke srác pedig a fia.
-Öröm újra látni, Friedrich!- mosolygott anyu.
-Mark!- nyújtotta a kezét apunak, aki elfogadta a gesztust.
-Ő a lányunk, Alexandra- mutatott be apa.
-Örülök, hogy megismerhetem!- próbáltam kedves lenni.
-Én is örülök, Kisasszony!- kezet csókolt- Ő pedig a fiam, Andreas!- a fiú felállt, anyunak kezet csókolt, apuval kezet fogott, aztán rám nézett, és csak mosolygott, amit én viszonoztam is. Leültünk, és enni kezdtünk. Már a levesnél észrevettem, hogy Andreas úgy bámulja a dekoltázsom, hogy majd' kiesik a szeme. De ez nem igazán zavart, már megszoktam. Sőt, még élvezem is! Anyuék folyamatosan beszélgettek, de úgy vettem észre, hogy nem csak én unom, hanem Andreas is.
-Nincs kedved sétálni?- tátogtam a desszert után Andreasnak, mire ő csak bólintott, hogy oké, menjünk.
-Anyu!- fordultam felé.
-Igen, Kicsim?- nézett rám.
-Elmehetünk egyet sétálni?- néztem rá szépen.
-Persze, menjetek! De legkésőbb fél 11-re légy otthon!
-Rendben! Sziasztok!- nyomtam egy-egy puszit a szüleim arcára- Örültem a találkozásnak!- mosolyogtam Friedrichre.
-Én is!- kezet csókolt.
-Akkor...- állt fel Andreas is a helyéről- ... majd megyek!- mondta az apjának- Szia!Viszlát!- elköszöntünk és kimentünk az étteremből.

Ez lenne az első rész. Köszike, hogy elolvastad és remélem tetszett! Az ihletet Leya egyik novellája adta a sztorihoz, és talán ez az első rész egy kicsit hasonlít is rá, de a többi már nem fog. Remélem nem baj! Amúgy bocs, hogy csak most írtam, de tegnap nem volt időm, csütörtökön meg nem volt netem. Nem tudom, hogy mikor lesz legközelebb rész, de amint lesz időm, írok! Remélem minél előbb! Véleményeket várom ide vagy mailben: lexykaulitz@freemail.hu!!! Sok pussa! Muszáj volt beraknom, mert annyira édes!!! Sapi nélkül is nagyon cuki!!! <3

Sziasztok! Ha minden jól megy, akkor holnap felteszem az első részt! Remélem, hogy valaki azért olvasni fogja majd! Na sok pussy: Lexy